Bikaviadal

avagy cirkusz a vágóhídon

Aligha van, aki ne hallott volna még a bikaviadalokról, esetleg már részt is vett rajta. A nagy tradíciónak örvendő bikaviadal Spanyolországhoz kötődik, de más országokban is űzik: Európában például Portugália, valamint Franciaország néhány Spanyolországgal határos vidéke, de a spanyolok örökségeként latin-amerikai országok nagy részében is még mindig nagy népszerűségnek örvend ez az esemény. Azt azonban végképp kevesen tudják, hogy a múlt század elején még hazánkbín is folytak kísérletek arram hogy meghonosítsák ezt a kegyetlen szórakozást.

Annak ellenére, hogy sokan láttak már bikaviadalt, a lényegéről és a menetéről keveset tudunk. Ez adódik talán abból is, hogy a mi beállítottságunk más, mint ezeké az országoké. Nyaralás alkalmával a turista ellátogat egy ilyen eseményre, megnézi mint élményt (ha ezt egyáltalán élménynek lehet nevezni, szerintem nem), de nem válik a rabjává. Ettől eltérően a spanyoloknál teljesen más a tradíció e tekintetben: nagy ünnepek alkalmával óriási az érdeklődés, de egyébként is imádják ezt a rendezvényt. Pedig a belépőjegyek árai nem a legolcsóbbak: 10-100 Euro között mozognak, és előre meg kell vásárolni, mert a rendezvény napjára már elkelnek.

A bikaviadalok már az v. századtól odmertek Spanyolország területén, de mai formájuk és ceremóniájuk Pedro Romero nevéhez fűződik. Ő teremtette meg a civilizáltabb spanyol stílust, ezen belül is a Sevillai Iskolát. A madridi nevezetességek között szerepel a Plaza del Torro de Las Ventas: a sevillai mellett ez az egyik leghíresebb létesítmény Spanyolországban, közel 20000 néző a befogadóképességük. A nagyobb arénák rendelkeznek látogató múzeummal is. Az arénák egyébként egész Spanyolország-szerte megtalálhatók, de míg a múlt század elején mindenhol rendeztek viadalokat is, mára csak a nagyobb városokban működnek állandó jelleggel. A kis helyi arénákban csak évente egy-két, jeles ünnepeken tartanak viadalt.

Négyen egy ellen:Ahhoz, hogy valaki tényleg megértse milyen kegyetlenséget, szenvedést és fájdalmat kell átélnie a bikának, talán érdemes bemutatni részletesen ezt az eseményt. Minden bikaviadalon- amit spanyolul Corrida del Torros-nak neveznek- hat bika kerül „kivégzésre”. Ezeket kifejezetten bikák tenyésztésére szakosodott farmokról szerzik be. A farmok között is van sorrend, és lehet válogatni, hogy honnan rendeljék a legjobb példányokat. A farmokon a bikákat 3-4 éves korukig tartják teljesen szabad tartásban a legelőkön, amíg el nem érik a 400-600 kg-os súlyt.

A torreádorokat spanyolul matadoroknak nevezik (ez annyit jelent: ölő), de az érthetőség kedvéért maradjunk a torreádot szónál. A Vadon magazinabn így számolt be az egyik tudósító:

„ Bennem, amíg élőben nem láttam ilyen viadalt, teljesen téves kép élt erről az eseményről: jelesül az, hogy a torreádor menegy az arénába, és megküzd a bikával. Rá kellett azonban jönnöm, hogy ez közel sem így van.”

Minden torreádornak van egy négyszemélyes csapata (cuadrilla). A csapatban a legmagasabb természetesen maga a torreádor, aki aranyszínű ruhát visel, a csapat másik három tagja pedig a segédei; nekik rangtól és tapasztalattól függően ezüst, illetve kék vagy zöldesbarna ruha jár. Egy bikaviadalon három ilyen csapat van, és mindegyik csapatnak két bikával kell elbánni. A bikaviadal látványos ceremóniával jár: bevonulás, zene, fúvózenekat stb.

A lovak is szenvednek: Amikor a bikát beengedik az arénába, hagyják, hogy fusson néhány kört egy, kicsit dühöngje ki magát. Ilyenkor a küzdők mindegyike a védő deszkafalak mögött rejtőzik. Miután a bika kissé megnyugodott, a segédek és a matador előbújnak a falak mögül, és megpróbálják bőszíteni, ingerelni a bikát, ezzel is tovább fárasztva az állatot. Egy kis idő múlva (kb. 5 perc) egy csengő jelzésére bejön két picador, a lándzsás lovasok. A lándzsájukat puyának nevezik. A lovak szeme be van kötve, hogy ne riadjanak meg a bikától. A bika természetesen ezeket az új, mozgó lovasokat nézi ki magának, és rögtön nekik rohan, így a lándzsás ember a lándzsa hegyét a bika marjába tudja szúrni.

A bika tortúrája tulajdonképpen ezzel kezdődik. A másik szenvedő fél a ló. Bár már a lovakat vastag bőrvértezettel védik, még így is előfordul, hogy a bika ledönti a lovast. A 40-50 km/h sebességgel rohanó állat, melynek súlya 500-600 kg, komoly sérülést tud okozni. Miután a picadornak sikerült sebet ejteni a bika marján, a csengő hangjára a lovasok kivonulnak az arénából. bőrvértezettel védik, még így is előfordul, hogy a bika ledönti a lovast. A 40-50 km/h sebességgel rohanó állat, melynek súlya 500-600 kg, komoly sérülést tud okozni. Miután a picadornak sikerült sebet ejteni a bika marján, a csengő hangjára a lovasok kivonulnak az arénából. Most a torreádoron és csapatán a sor, hogy tovább fárasszák a bikát, a vörös muletát lobogtatva, miközben a marján vérző bika ide-oda szaladgál, és tovább fárad. Azt már nem is érdemes említeni, hogya bika nem a vörös színre, hanem a mozgásra reagál. A torreádor számára ez a legveszélyesebb művelet az egész viadalon, mert itt tényleg minden védelem nélkül leéé szembekerülnie a bikával, hogy a marjába szúrja a banderillát. Egy bikába három pár banderillát kell beleszúrni. Természetesen a beszúrt banderillák további fájdalmat, valamint vérzést okoznak az állatnak, és további nyaki izmokat gyengítenek.

Mészárlás karddal: Amikor a bika már teljesen kimerült, akkor kerül sor a végső kimenetelre, a bika megölésére vagy leszúrására. Tulajdonképpen az összes eddigi produkció ennek a pillanatnak dolgozta ki a helyzetet. Ekkorra ugyanis a bika összes nyaki izma annyira meggyengül, hogy már nem képes a fejét magasan tartani, csak teljesen előreszegezve, közel a földhöz. Ki van már merülve a sok rohanástól, ingerléstől és vérveszteségtől. Ekkor tud a torreádor olyan helyzetbe kerülni, hogy kardjával megadhassa a kegyelemdöfést az állatnak: ez többnyire szemből történik, és a bika marjánál beszúrt kardnak a mellkason keresztülhatolva a szívet kell elérnie. Ilyen szúrás azonban ritkán akad: a legtöbb esetben valamilyen oknál fogva a kard megakad, ami további kínt jelent a bika számára, ugyanis az elakadt kard többnyire újabb súlyos sérülést okoz, például tüdővérzést, ami később fulladásos halálhoz vezet.Természetesen a torreádor többször is próbálkozik a szúrással, és bizony nagyon sok esetben harmadik-negyedik próbálkozás után sem sikerül a megfelelő helyre döfni a kardot. Ha a bika összeesik és még mindig él, akkor a segédek egy különleges tőrrel elvágják a nyakcsigolyáit, amitől azonban csak megbénul az esetleg még élő állat.

Mint a fentiekből kiderül, az egész viadal, amely bikánként kb. 20-25 percig tart, arra van kihegyezve, hogy a bikát kifárasszék, valamint nyakizmait is meggyengítsék, ugyanis csak leengedett fejű bikát tud megszúrni a torreádor. Amíg idáig eljutnak, addig a bika keményen megszenved: rengeteg fájdalmat okoznak neki, és komoly vérveszteséget. A kimúlt bikát hármas öszvárfogathoz kötik, és egy kört téve vele az arénában, kihúzzák a minden aréna mögött közvetlenül kialakított ………-ra. Itt levágják a fülét és a farkát, amit a torreádor kap meg, végül  pedig feldolgozzák, és kimérik a környék húsboltjai számára.

Ha a bika győz:A bikaviadaloknak létezik egy másik formája is, az úgynevezett Rejoneo. Ez a lovas bikaviadal, melyben a ló teljes mértékben részt vesz. A bikaviadalok eredetileg ilyenek voltak, csak ezután alakultak ki a gyalogos viadalok. A Rojeno fogyasztja a lovakat is: egykor a spanyol arénában több ló pusztult el, mint bika.

Ha a bika győz:Az, hogy a bika kerüljön ki a viadal győzteseként, sajnos nagyon ritka, kivételes eset.. Részben azért, mert az ösztöneire hallgató állatot könnyű kiismerni.Természetesen a torreádorok is modernizálódnak: ritkábbak az elesések, elcsúszások, ugyanis a XVII. Századi díszes ruházatot ma már szeges sportcipők egészítik ki. Egykor annak a bikának, aki legyőzte a torreádort, megkegyelmeztek. Ma már ez sajnos nem így van: ha egy bika megöli a torreádort, még az anyját is levágják a farmon, nehogy több ilyen utódot hozzon a világra…

Hódolat Katalóniának! Már több állatvédő szervezet is célul tűzte ki a bikaviadalok felszámolását. 1985 óta folyik a szervezett tiltakozás. Spanyolországmegmozdultak az állatvédők és több akciójukkal követelik a kegyetlen rendezvények beszüntetését- úgy tűnik ez idáig kevés sikerrel. A bikaviadal továbbra is jó üzlet, a turisták ezreit vonzza, és nem mellékes, hogy Spanyolországban komoly hagyománya van, komoly kultúra alakult ki körülötte. Érdemes  megemlíteni, hogy akárcsak a futballban, éves bajnokság van a torreádorok számára, akik valóságos sztárok. Távácsatornák közvetítik ezeket az eseményeket, és a hírekben mindenhol címoldalon kapnak helyet a bikaviadalok.

Az állatvédő mozgalom eddig csak egyetlen kezdeti sikert tudhat maga mögött: a katalán parlament 2004-ben elfogadott egy határozatot, amelyben Katalóniát és ezen belül Barcelónát bikaviadalellenes városnak nyilvánította. Ez a siker nem véletlenül Katalóniában született, ahol amúgy is mindenben igyekeznek másképp dönteni, mint Spanyolország más részein- ugyanakkor ez a határozat is megkerülhető, hiszen Katalóniára spanyol törvények érvényesek, ott pedig szabad viadalokat rendezni.

Nagyon sok híresség is a bikaviadalok elleni fellépők táborát erősíti, mint például őszentsége a Dalai Láma, sir Paul McCartey vagy dr. Jane Goodall. Persze gyorsan feltűnik, hogy a nevek között nem találunk spanyolokat- talán nem véletlenül. Mi több, olyan hírességek élnek-halnak a bikaviadalért, mint pl. a Real Madrid futvabbilstája, Raul. Valószínű még sok időnek kell eltelnie addig, amíg az e téren kemény tradícióval rendelkező Spanyolországban végleg múzeimba kerülnek a bikaölő lándzsák, és kevésbé kegyetlen sporteseményeknek adják át véráztatta homokjukat az utolsó arénák.

Véleményem: kimondhatatlanul kegyetlen barmok ezek az emberek, és még jóhogy nincs esélye a bikának, hiszen rengeteg mindenben azok a hülye barom emberek vannak fölényben. Így nagyon könnyű. Ez egyáltalán nem dicsőség, hogy legyőzik a bikát! Inkább ellenkezőleg! Egy újabb jele az ember mérhetetlen gyávaságának, kegyetlenségének. De egyszer úgyis megkapják a büntetésüket… Csak várjátok ki a végét!